Agrárhírek a nagyvilágból

A KAP reform további alakulása

Az Európai Bizottság ismertette a 2013 utáni időszak agrárköltségvetésére szóló néhány elképzelését, amelyekből az derül ki, hogy a Közös Agrárpolitika legradikálisabb módosítása léphet életbe; nevezetesen Brüsszel visszautalhatja a tagországok nemzeti hatáskörébe a jelenleg közösen finanszírozott támogatások tekintélyes részét.

Ez természetesen a közös politika szigorításával járhat együtt, és minden bizonnyal több tagország ellenkezését váltaná ki. Az egyes tagországok hozzáállását ebben a kérdésben alapvetően az határozza meg, hogy menynyivel kell hozzájárulniuk a KAP költségvetéséhez, és mennyi támogatást kaphatnak abból.

Így Franciaország, mint a KAP támogatások legnagyobb nyertese -- azokkal a tagországokkal együtt, amelyek több támogatást kapnak, mint amennyi hozzájárulást fizetnek -- természetesen élesen ellenzi a tervezett renacionalizálást. Az olyan országok viszont, mint Németország, az Egyesült Királyság és Hollandia (a KAP költségvetés nettó befizetői) örömmel vennének egy ilyen módosítást. Az egyes tagországoknak az EU-támogatásokból való részesedése azonban az idők folyamán alapvetően megváltozhat, pl. a termeléstől leválasztott támogatásra való áttérés, a kötelező moduláció bevezetése vagy a Közösség bővítése nyomán. A Nemzetközi Európai Közgazdaságtani Központ (ECIPE) szerint a jövőben a KAP támogatások elosztását olyan kritériumok határozzák meg, mint az egy főre jutó GDP, a rendelkezésre álló földterületek és azok Natura 2000 szerinti besorolása. Valentin Zahrnt, az ECIPE kutatója a 2013 utáni KAP reformra három típusú forgatókönyvet feltételez, amelyekre a konzervatív, a területalapú és a multifunkcionális megjelölést alkalmazza. A konzervatív változatnál az első pillér kalkulációjának kétharmad részét a tagországok befizetései határoznák meg; a másik két változatnál ez az arány lényegesen csökkenne, mivel az elosztás fent említett befolyásoló tényezőit is figyelembe vennék.

Az első és második pillér közötti arányváltozások meghatároznák az egyes tagországok előnyös vagy hátrányos helyzetét, amely az ECIPE elképzelése alapján a táblázat szerint alakulhat.

A sertéshús világkereskedelme

Az AMI német piacelemző cég értékelése szerint a sertéshús világkereskedelmi forgalma 2009-ben várhatóan csökken, ami az utóbbi tíz évben először fordul elő. A gazdasági válság hatására a húsok világpiaci forgalma -- tízévi folyamatos emelkedés után -- mintegy 10 százalékkal visszaesett. Az USDA a világ ez évi sertéshústermelését a tavalyinál 2 százalékkal magasabbra becsüli, főként a világtermelés közel felét adó Kína termelésének növekedése révén. Kínában a jelentős állami támogatás, a takarmányoknak az európai szinthez viszonyított alacsony ára és az állategészségügyi helyzet javulása lehetővé tette a kibocsátás növelését, és a következő évben annak újabb, 3,7 százalékos növekedésére lehet számítani.

Amerikai szakértők Oroszország termelésében -- az orosz önellátási törekvések nyomán -- 7 százalékos növekedést prognosztizálnak. Ugyanakkor, a kelet-európai tagországok termelésének csökkenése következtében az EU-27 termelése 2009-ben alatta marad az elmúlt évi szintnek, és várhatóan az USA is kevesebb sertéshúst állít elő, mint tavaly.

A jövő évre szóló szakértői becslések a legtöbb országban a termelés növekedését vetítik előre, így a globális kibocsátás 3,4 százalékkal haladja meg a 2009. évi, 100,4 millió tonnás szintet. A növekedés az EU-27-ben 2,0 százalékra, Oroszországban 3,9 százalékra, Brazíliában 4,0 százalékra tehető. Az orosz import ugyanakkor mintegy 5 százalékkal csökken, és -- a fizetőképes kereslet apadása miatt -- eltolódik az olcsóbb húsok irányába.

Az USA és Kanada sertésszektora viszont gazdasági nyomás alatt marad, ami miatt a termelés 2,5, illetve 7,5 százalékkal visszaesik. Az USA sertéstartói csaknem két éve veszteséget termelnek, és egyre több szenátor követeli, hogy a kormány fizessen részükre rendkívüli támogatást. A helyzetből való kilábalásra és a sertéshúsfelesleg levezetésére az USA exportja a jövő évben előreláthatólag közel 7 százalékkal növekszik. Az USA hagyományosan a világ legnagyobb sertéshúsexportőre; a világexport közel egyharmadát adja (míg a világtermelésből csak mintegy 22 százalékkal részesedik). A világ másik legnagyobb exportőre, az EU-27 előreláthatólag tartani tudja piaci pozícióját, és 2010-ben 5,3 százalékkal növeli exportját, bár a sertésszektor több tagországban (Dánia, Lengyelország, Franciaország) komoly jövedelmezőségi gondokkal küzd.

Az élelmiszerárak figyelemmel kísérése

A Bizottság október 29-én ismertetett egy átfogó tervet az élelmiszerárak közösségi szintű figyelemmel kísérésére és a kereskedők helyenként és időnként indokolatlanul magas profitjának visszafogására. Ezzel kapcsolatban Mariann Fischer Boel, mezőgazdasági biztos a következőket mondta: „Amint a tejpiac legutóbbi fejleményei mutatják, túl gyakran elszakad egymástól a farmereknek fizetett és a fogyasztóktól ugyanazon termékért a boltban fizetendő ár”. Az élelmiszerellátási láncon belül a „fenntartható és piaci alapokon nyugvó” zökkenőmentes kapcsolatok azért jelentenek kulcskérdést, és érdemelnek különös figyelmet, mert az élelmiszertermelés, -feldolgozás és -forgalmazás EU szinten 7 százalékkal részesedik a foglalkoztatásból, és az élelmiszerek az összes háztartási kiadások 16 százalékát veszik fel.

A tagországok versenyhivatalainak kell felvállalniuk a tisztességtelen haszon visszaszorítását, ami nem sérti a szerződések szabadságát a Közösségen belül. Nem lehet elfogadni az alkuhelyzettel való visszaélést, a szerződéses feltételek egyoldalú, ad hoc megváltoztatását vagy a tárgyalás megkezdésének feltételéül szabott díjak fizetését. Az indokolatlan kereskedelmi árrések megfékezésében nagy szerepük lehet a termelői egyesüléseknek és érdekképviseleti szerveknek.

A tejtermékek piacán most az újonnan létrehozott magasszintű szakértői csoport (HLG) vizsgálja a termelői-forgalmazói csoportok közötti kapcsolatok szabályozásának lehetőségét. Egy sikeres mintaszerződés azután az élelmiszer-termelés és -forgalmazás valamennyi területére alkalmazható lehet, és segíti a termékek és az árak mozgásának jobb áttekinthetőségét.

A Bizottság szerint az árak az élelmiszerlánc minden lépcsőjén történő figyelemmel kísérésének és a visszaélések kiszűrésének fontos eszköze lehet a fogyasztók folyamatos és pontos (az Eurostat adataira támaszkodó) tájékoztatása az összehasonlítható termékek árainak alakulásáról az egyes tagországokban. Ezt elősegíthetné többek között az élelmiszertermékek pontos és közérthető címkézése is. A szabálytalanságokat és az esetleges visszaéléseket azonban a hivataloknak esetenként külön-külön (és nem általánosítva) kell megvizsgálniuk és kezelniük.

A COPA-COGECA üdvözölte a termelők érdekeit védő és alkupozícióit javító bizottsági stratégia tervezetét. Az EuroCommerce kereskedelmi egyesülés viszont arra figyelmeztetett, hogy az élelmiszerlánc minden egyes elemének figyelemmel kísérése költséges és nehezen megvalósítható, sőt visszaélésekre adhat alkalmat a tisztességes kereskedőkkel szemben is.

A vidékfejlesztési támogatások egyenlőtlen eloszlása

Egy közelmúltban kiadott bizottsági jelentés szerint az EU vidékfejlesztési támogatásai 2008-ban továbbra is egyenlőtlen elosztást mutattak a tagországok és a vidékfejlesztési tengelyek között. A támogatási igények 21,3 százaléka az első (versenyképesség) tengelyre irányult, a második tengelyre (környezet és a vidéki táj megőrzése, illetve javítása) a pályázatok 75 százaléka jutott, míg a harmadik tengelyre (a vidék diverzifikálása) csak sovány 1,9 százalék maradt.

A 2008. évi igény és felhasználás összességében valamivel kevésbé összpontosult a második tengelyre, mint az egy évvel korábbi, de arányaiban még mindig messze elmarad az eredeti elképzelés szerinti elosztástól, amely a teljes 2007-13. közötti időszakban a keret 34,0 százalékát az első tengelyre, 43,7 százalékát a másodikra, 13,4 százalékát pedig a harmadik tengelyre irányozza elő. A bizottság szerint az elosztás tervezett arányait csak fokozatosan lehet elérni.

A második pillérre rendelkezésre álló 9,396 milliárd euróból ténylegesen 8,538 milliárd eurót fizettek ki. A különbség abból adódik, hogy a harmadik negyedév 1,8 milliárd eurós kiadásai alatta maradtak a tagországok eredeti előrejelzésének, így a fennmaradó 770 millió euró átvihető volt a 2009. évre. A 8,54 milliárd eurós kifizetés még így is jóval magasabb volt a 2007. évi 6,0 milliárd eurós szintnél. Az erős növekedés a Bizottság véleménye szerint arra utal, hogy a tagországok egyre inkább felkészültek a vidékfejlesztési programok végrehajtására.

A tagországok közül a legnagyobb támogatási összeget (977 millió eurót) a spanyol vidékfejlesztés kapta, szorosan utána Franciaország (871 millió), Lengyelország (846 millió) és Németország (800 millió euró) következik. Közben öt ország (Írország, Franciaország, Luxemburg, Ausztria és Belgium) a 2007. és 2008. évi részleteknél magasabb kiadásokat jelentett be a második pillérre. Ugyanerre a célra Írország jóval, Franciaország valamivel többet költött, Litvánia, Bulgária és Lettország viszont az előirányzatnak kevesebb, mint a felét használta fel.

Hírek az Európai Unióból

Nagy-Britannia

Egy brit kutatóintézet jelentése szerint a termőföldek átlagára 2009. harmadik negyedévében 3 százalékkal emelkedett az országban, bár 21 százalékkal kevesebb földet értékesítettek, mint egy évvel korábban (167.000 hektárral szemben 131.500 hektárt). A legnagyobb áremelkedés az első osztályú szántóföldeknél következett be, amelyek jelenleg 13.300 fontért cserélnek gazdát hektáronként (1 angol font ~ 299,30 Ft). A földárak az országban már 2007-ben számottevően emelkedtek, az árnövekedés 2008 második felében -- a pénzügyi válság hatására -- megtorpant. A kutatóintézet szerint azonban a földnek, mint az élelmiszerek és a megújuló energiák forrásának az értéke várhatóan tovább emelkedik. Erre annál is inkább lehet számítani, mivel a -- korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló -- termőföld a bankbetétnél jobb értékmegőrző.

Angol termelői egyesülések november 5-én egy országos kampányt hirdettek meg a korábban pihentetett földterületek művelésből való kivonására és környezetvédelmi karbantartására. A kormány által támogatott akció fő célja a tájvédelem, valamint az adott területeken élő madarak és vadak védelme. Angliában összesen legalább 179.000 hektár földterületen kell fenntartani a háborítatlan környezetet, és ezek karbantartására „gondnoksági szerződéseket” (stewardship agreement) kell kötni.

Ausztria

Az osztrák mezőgazdaság 2009-ben 579.000 felnőtt szarvasmarhát állított elő, ami 2 százalékos csökkenést jelent az egy évvel korábbi értékhez képest, a borjúkibocsátás viszont 0,8 százalékkal nőtt (125.000 egyedre). Az előrejelzések szerint 2010-ben mindkét kategóriában 3,5 százalékos növekedés várható. Ugyanakkor azonban Ausztria vágómarhaimportja 2009 első felében 26 százalékkal nőtt, és elérte a 41.000 egyedet, tenyészállatokból pedig az egy évvel korábbinál 13,6 százalékkal többet (16.000 egyedet) importáltak. Ugyancsak növekedett az osztrák marhahúsimport is, éspedig 28 százalékkal (13.922 tonnára). A húsimport több mint felét Németország szállította, de jelentősen növelte Ausztriába irányuló marhahúsexportját Hollandia és Lengyelország is.

Belgium

November elején be kellett zárni a Liége-i vágóhidat, miután komoly szalmonellafertőzést észleltek a hasított sertésekben. A Belga Élelmiszer-biztonsági Ügynökség már 2007 júniusában kampányt indított az állattartó telepek és húsüzemek szalmonella-fertőzéseinek felszámolására, és ennek keretében 2008-ban vágósertéseken 188.257 ellenőrzést végzett, amelyből 39.875 (21%) eset pozitív eredményt mutatott. Az AFSCA havonta folyamatosan 30 sertéstelepet ellenőriz. A kampány kezdete óta 693 telepet nyilvánítottak szalmonella-veszélyesnek, és ezek közül 200 farmon szüntették meg a fertőzés forrását, illetve veszélyét.

Csehország

Október utolsó napjaiban a cseh tejtermelő gazdák 500.000 liter tejet (az ország heti termelésének 7%-át) öntöttek ki a földekre, tiltakozásul a rendkívül alacsony felvásárlási árak miatt. Kamil Vystavel, a Délmorvaországi Agrárkamara részéről elmondta, hogy a tejárak csökkenése az országban már 2007 júliusában kezdődött, amikor az intervenciós vásárlásokat leállították, és a cseh gazdák jelenleg a tejért literenként 5,50 koronát (0,21 eurót) kapnak, ami az önköltségüknek mintegy a felét fedezi. A Frysták-i szövetkezet elnöke újságíróknak nyilatkozva azt panaszolta, hogy 650 tehenük naponta 18.000 liter tejet ad, de ez kereken egymillió korona (40.000) euró veszteséget jelent a vállalkozásnak egy hónapban. A cseh tejipar vezetői úgy nyilatkoztak, hogy az EU 280 millió eurós tejalapja túl kevés, és túl későn jött, emiatt nem sokat fog enyhíteni az ország tejtermelőinek helyzetén, különös tekintettel arra, hogy az alaphoz leghamarabb 2010 nyarán lehet hozzájutni.

Agrár Európa

---